Az Isten szemhez patika

A gyógyszerészet története szorosan összefügg a természettudományok fejlődésével. A gyógyhatású növényi és állati eredetű anyagokat már ősidők óta alkalmazták. Kezdetben az orvosok maguk készítették a gyógyszereket, később azonban kialakult egy különálló hivatás, az apotekárius, illetve patikus, aki a gyógyszerek előállítására, tárolására és kiadására szakosodott.

Kassa területén már a 13. században létezett kijelölt hely a gyógyszerek készítésére és raktározására. Az első ismert kassai gyógyszerész Joannes Jacobus Apothecarius volt, akit az 1394–1405 közötti évekből származó városi könyv említ. A város növekedésével a gyógyszerészek száma is emelkedett. Az első írásos forrásokkal igazolt kassai gyógyszertár 1573-ban jött létre Városi Gyógyszertár néven. 1660-ban megalapították "Az Isten szemhez" jezsuita gyógyszertárat, amely a jezsuita rend 1773-as feloszlatásáig nyújtott gyógyszerészeti szolgáltatásokat, jelentősége miatt azonban ezt követően is működött. A gyógyszertár tevékenysége egészen a 20. század közepéig fennmaradt.

A múltban a gyógyszertárak jelentették a gyógyszerek előállításának, tárolásának és értékesítésének alapegységét mind az egészségügyi intézmények, mind a betegek számára. A gyógyszerész munkája magas szintű szaktudást, gyakorlati készségeket, valamint a természetes és kémiai anyagok hatásainak ismeretét igényelte, mivel a gyógyszerek többségét közvetlenül a gyógyszertárban készítették el. A gyógyszertárak épületei rendszerint a városi élet központjában, a főtereken álltak, hogy a lakosság számára könnyen elérhetők legyenek. A legfontosabb helyiség az officina volt, amely a betegek fogadására és az orvosi vényre felírt gyógyszerek kiadására szolgált. Ennek közelében helyezkedett el a laboratórium, a gyógyszerraktár, a növényi drogok szárítására szolgáló helyiség, valamint az alapanyagok tárolására használt pince.

A történeti gyógyszertár képét ma a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó kiállítási tárgyak idézik fel, mint például gyógyszertári edények, mérlegek, mozsarak, darálók, mérőhengerek és préstípusok, amelyek segítségével a gyógyszerész feldolgozta az alapanyagokat és pontos receptúrák szerint készítette el a gyógyszerkészítményeket. Ezek a tárgyak a múlt gyógyszerészi munkájának igényességét és kézműves jellegét dokumentálják.

Az alkímia az ókori Egyiptomban alakult ki, majd később elterjedt Görögországban, Arábiában és a középkori Európában. Filozófiát, vallást, misztikát és kísérletezést egyesített. Célja a közönséges fémek arannyá alakítása és az életelixír megtalálása volt, miközben hangsúlyos spirituális dimenzióval is rendelkezett, hiszen az anyag és a lélek átalakítására egyaránt törekedett. Az alkimisták a kémiai kísérleteket hermetikus és okkult filozófiákkal kapcsolták össze, és rejtett jelentésű szimbólumokat használtak, például a bölcsek kövét mint az anyagi és szellemi átalakulás jelképét. Ily módon az alkímia hidat képezett a tudomány és a misztika között.

Bár fő céljai soha nem valósultak meg, az alkímia jelentős szerepet játszott a modern tudomány fejlődésében. Az alkimista kísérletek lefektették a kémia, a gyógyszerészet és a metallurgia alapjait, kidolgozták a desztilláció technikáit, és ösztönözték az első laboratóriumok, valamint a laboratóriumi eszközök – például főzőpoharak, lombikok, retorták, perkolátorok és desztilláló berendezések – kialakulását. Egyúttal hozzájárultak a szisztematikus tudományos módszer korai formáinak megszületéséhez is, jóllehet megközelítésük továbbra is szorosan összefonódott a misztikával. Az alkímia tehát nem csupán az anyagi haszon keresése volt, hanem a természet és a világegyetem mély törvényszerűségeinek kutatása is, amelyben minden dolog belső esszenciával és rejtett jelentéssel bírt.

Dejiny lekárnictva úzko súvisia s vývojom prírodných vied. Liečivé rastlinné a živočíšne látky sa využívali už od pradávna. Spočiatku si lieky pripravovali samotní lekári, postupne sa však vyvinula osobitná profesia apatykár, resp. apotekár, ktorá sa špecializovala na prípravu, uchovávanie a výdaj liečiv.

Na území Košíc existovalo vyhradené miesto na prípravu a uskladnenie liekov už v 13. storočí. Prvým známym košickým lekárnikom bol Joannes Jacobus Apothecarius, spomínaný v mestskej knihe z rokov 1394 – 1405. S rastom mesta sa zvyšoval aj počet lekárnikov. Prvá doložená lekáreň v Košiciach vznikla v roku 1573 ako Mestská lekáreň. V roku 1660 vznikla jezuitská lekáreň U Božieho oka, ktorá poskytovala lekárnické služby až do zrušenia jezuitského rádu v roku 1773, avšak vzhľadom na svoj význam zostala v prevádzke aj naďalej. Činnosť lekárne tak pretrvala až do polovice 20. storočia.

Lekárne v minulosti predstavovali základnú jednotku výroby, uchovávania a predaja liekov pre zdravotnícke zariadenia aj pacientov. Práca lekárnika si vyžadovala vysokú odbornosť, praktické zručnosti a znalosť účinkov prírodných aj chemických látok, keďže väčšina liekov sa pripravovala priamo v lekárni. Budovy lekární sa bývali umiestnené v domoch v centre mestského diania, na hlavných námestiach, aby boli ľahko dostupné širokej verejnosti. Hlavnou prevádzkovou miestnosťou bola oficína. Tento priestor slúžil na kontakt s pacientmi a výdaj liekov na lekársky predpis. V jej blízkosti sa nachádzalo laboratórium, sklad liečiv, miestnosť na sušenie rastlinných drog a pivnica na uchovávanie surovín.

Podobu historickej lekárne dnes približujú exponáty z konca 19. a začiatku 20. storočia, ako lekárenské nádoby, váhy, mažiare, mlynčeky, menzúry a lisy, pomocou ktorých lekárnik spracovával suroviny a pripravoval liekové prípravky podľa presných receptúr. Tieto predmety dokumentujú náročnosť a remeselný charakter lekárnickej práce v minulosti.

Alchýmia vznikla v starovekom Egypte a neskôr sa rozšírila do Grécka, Arábie a stredovekej Európy. Spájala filozofiu, náboženstvo, mystiku a experimentovanie. Jej cieľom bola premena obyčajných kovov na zlato a hľadanie elixíru života, pričom mala aj výrazný duchovný rozmer, keďže sa usilovala o premenu hmoty aj ducha. Alchymisti prepájali chemické experimenty s hermetickými a okultnými filozofiami a používali symboly so skrytým významom, napríklad kameň mudrcov ako obraz materiálnej i duchovnej transformácie. Týmto spôsobom sa alchýmia stala mostom medzi vedou a mystikou.

Hoci sa jej hlavné ciele nikdy nenaplnili, alchýmia zohrala významnú úlohu vo vývoji modernej vedy. Alchymistické experimenty položili základy chémie, farmácie a metalurgie, priniesli techniky destilácie a podnietili vznik prvých laboratórií i laboratórneho vybavenia, ako sú kadičky, banky, krivule, perkolátory či destilačné aparáty. Zároveň prispeli k formovaniu raných foriem systematickej vedeckej metódy, hoci ich prístup zostával úzko prepojený s mystikou. Alchýmia tak nebola len hľadaním materiálneho zisku, ale aj skúmaním hlbokých zákonitostí prírody a vesmíru, v ktorom každá vec niesla vnútornú esenciu a skrytý význam.